2015. október 16-án az ünnepélyes megnyitóval vette kezdetét a 43. országos döntő. Az első napon a versenyzők 3 órán át írásbeli feladatokat oldottak meg. Délután a Zemplén Kalandpark és Sátoraljaújhely nevezetességei várták a részt vevőket. Este díszünnepségen köszöntötték a magyar nyelvet. A második napon Kazinczy Ferenc szobrának megkoszorúzásával indult a program. Ezt követően három helyszínen  a versenyzőknek három percben kellett elmondaniuk egy beszédművet a bíráló bizottság által kijelölt témák egyikéből. A délután folyamán került sor a verseny szakmai értékelésére. itt a bíráló bizottságok tagjai ismertették tapasztalataikat. Este színházi előadáson vettek részt a tanárok és diákok. Vasárnap reggel hagyományosan Széphalom adott helyet a eredményhirdetésnek. A programban megkoszorúzták Kazinczy Ferenc sírját, majd a mauzóleum előtt kapták meg a legjobbak jutalmaikat.

Varga Alexandra (11.A) : Élménybeszámoló

ÉDES ANYANYELVÜNK” Nyelvhasználati Verseny, Sátoraljaújhely

   Immáron bő egy hónapja, hogy az a megtiszteltetés ért, hogy bejutottam és részt vehettem az „ÉDES ANYANYELVÜNK” nyelvhasználati verseny országos, Kárpát-medencei döntőjén Sátoraljaújhelyen.

   Őszintén szólva már az is nagyon nagy elismerés volt számomra, hogy a békéscsabai megyei fordulóra eljuthattam, hiszen iskolánk számos remek tehetséges diákkal büszkélkedhet a retorika, a szónoklás terén is. Mint minden megyéből, Békés megyéből is két diák vehetett részt az országos döntőn, az első két helyezett, így az én megyei második helyezésem hozzásegített olyan páratlan tapasztalatokhoz és élményekhez, amiket sosem fogok elfelejteni.

   Mivel a verseny helyszíne messze van Orosházához képest, így már október 15-én, csütörtök reggel el kellett indulnunk, kiváló felkészítő tanárnőmmel, Fodor Éva Tanárnővel együtt. Vonattal utaztunk, és mondhatni, útközben a fél országot bejártuk, hiszen az odaúton hatszor, visszafele pedig négyszer kellett átszállnunk különböző állomásokon. Délután öt órára érkeztünk meg végül a sátoraljaújhelyi vasútállomásra, ahol már a hangosbemondóban köszöntöttek bennünket és a felkészítő tanárokat, majd az önkéntes diákok és a szervező tanárok irányítottak a kisbuszokhoz, ahová bepakolták a csomagjainkat és a szállásainkhoz vittek bennünket. A nagy létszám miatt kétfelé szállásolták el a résztvevőket. Mi a helyi piarista kollégiumban laktunk.

A szállás egyszerű, letisztult stílusú volt, de mindennel elégedettek voltunk. Én ráadásul, mondhatni, élveztem is a helyzetet, hiszen belekóstoltam kicsit a kollégista életbe, esténként sokáig trécseltünk a szobatársakkal, bosszankodtunk néha a meleg víz hiánya miatt és a szabadidőnkben pedig nagy csocsóbajnokságokat rendeztünk. Az érkezés után berendezkedtünk, körbenéztünk a szálláson, majd átsétáltunk a menzára, ahol pazar meleg vacsorával vártak bennünket. A tanároknak és a diákoknak külön termekben lehetett étkezni, bár sokan, köztünk én és a Tanárnőm is, nem mindig éltünk a lehetőséggel. Vacsora után visszamentünk és mivel az út nagyon kimerítő volt, hamar le is feküdtünk aludni.

Az „ÉDES ANYANYELVÜNK” Nyelvhasználati Verseny egy írásbeli és egy szóbeli fordulóból tevődik össze, értékelésnél 2/3-arányban a szóbeli eredmény javára hozzák meg a döntést a verseny elbírálói, a zsűritagok. Pénteken, október 16-án reggel került sor az írásbeli fordulóra. A szervezők három kategóriát állítottak fel: gimnázium1., gimnázium2. és szakközépiskolás kategóriát. Sorsolás alapján én a gimnázium1-es kategóriába kerültem. Külön termekben zajlott a verseny, három óra állt rendelkezésünkre a feladatlap megoldására.      Személy szerint nagyon kreatívnak és elgondolkodtatónak találtam a feladatokat, de nem kevésbé nehéznek is. Ahogy emlékszem, a legnehezebbnek azt a feladatot találtam, amikor a „ház” szóra nyolc különböző variációt kellett írni mondatokba foglalva. De természetesen voltak nagyon szimpatikus feladatok is számomra, például mikor levelet kellett írnunk, mint egy fiktív diákönkormányzati elnök, városunk polgármesterének és javaslatot tenni az új tér elnevezésével kapcsolatban. Összességében nagyon ötletesnek, de igen nehéznek is találtam a feladatokat. Az írásbeli forduló után ebédeltünk, majd városnézésre indulunk a Tanárnőmmel, majd fényképezkedtünk is a sátoraljaújhelyi Kazinczy szoborral. Este pedig, vacsora után, egy remek folklór előadást láthattunk a helyi Latabár Színházban, ami nagyon elnyerte a tetszésünket.

  Szombat reggel került sor a várva várt szóbeli fordulóra. Nagyon izgultam, hiszen ez a része a versenynek nyomott a latba a legtöbbet, s bár a szóbeli szereplés az erősségem és számos tapasztalattal is gazdagodtam az évek során, mégis bennem volt az az érzés, hogy az iskolámat, a megyémet képviselem és hogy olyan elismert és nagyra becsült zsűritagok előtt kellett kiállnom és beszélnem, mint például dr. Balázs Géza vagy Szakonyi Károly. A verseny lebonyolítását a szóbeli fordulónál is igyekeztek a szervezők gördülékenyen megoldani. A három kategória versenyzői külön zsűrivel és felkészülésre szolgáló teremmel rendelkeztek, de ugyanabból a négy témából választhattunk. Emlékeim szerint a négy téma a sport fontossága, egy elképzelt családi múzeum alapítása, a „Mi dolgunk a világon?” filozófiai témájú kérdés kifejtése és megválaszolása valamint egy fiktív idősek otthonában való anyák napi köszöntő bemutatása voltak. Az én tetszésemet különösen az utóbbi két téma nyerte el, végül az anyák napi köszöntőt választottam. Miért? Valószínűleg érzelmi indíttatásból és mert úgy véltem, talán nem sokan választják majd ezt, és belevihetek egy kis változatosságot a versenybe. A szóbeli szereplésre való felkészülési idő 20 perc volt és a megírt és lehetőség szerint memorizált szöveget maximum 3 perc alatt kellett prezentálnunk a közönségnek és a zsűrinek. Emlékszem az érzésre, miután elmondtam a szónoklatomat. Boldog voltam és mondatni kicsit felpörögtem. Átjárta a testemet az adrenalin, hiszen ez egy óriási feladat volt a számomra és nagyon megnyugodtam, hogy mind tartalmilag, mind időben sikerült megvalósítanom és teljesítenem a feladatot, legalábbis az én elvárásaimnak megfelelően. Nagyon jól esett az is, hogy a forduló után egy ismeretlen tanárnő és egy szülő is személyesen gratuláltak nekem, valamint a Tanárnőmnek és őszinte lelkesedéssel mondták, mennyire tetszett nekik a szónoklatom. Azt sajnáltam, hogy mivel a sorrendben hátul voltam, nem hallgathattam meg a társaimat.

A szóbeli verseny után ebéd következett, majd meghallgattuk a zsűritagoktól a verseny írásbeli és szóbeli fordulójának értékelését. Délutáni programok széles választéka várt ránk az értékelő konferencia után. Voltak, akik moziba mentek, az igazán bevállalósak a rossz idő ellenére is a helyi Kalandparkot részesítették előnyben és próbálták ki, valamint lehetőség volt ellátogatni a nyelvi múzeumba, illetve a Kazinczy múzeumba és mi természetesen éltünk is a lehetőséggel. Kisvonattal indultunk el Sátoraljaújhelyről Széphalomra, aminek köszönhetően a várost is kicsit még megcsodálhattuk. A múzeum lenyűgöző volt, számos érdekes kiállítást tekinthettünk meg és bepillantást nyerhettünk a magyar nyelv fejlődési történetébe is, mindezt rendkívül látványos és kreatív módon. Továbbá nagyon érdekes volt nagy íróink, költőink idézeteit olvasgatni a falakon, egyszerűen az egész múzeumnak nagyon tetszett az atmoszférája és a hangulata. Este szintén a Latabár Színházba mentünk egy folklórzenekar koncertjére, majd táncházzal vártak bennünket és az est zárásaként még egy csésze forrócsokit is megittunk a versenytársaimmal a Latabár Kávéházban.

Utolsó nap, október 18.: busszal kora reggel Széphalomra utaztunk a koszorúzásra és az eredményhirdetésre. Személy szerint nagyon szép gesztusnak találtam, hogy a Kazinczy múzeum előtt tartották meg az eredményhirdetést, hiszen ez egyfajta tisztelgés is a nagy nyelvújítónk előtt. A verseny Török Annamária rádióbemondó lelkesítő, megindító, gyönyörű gondolataival zárult. Az „ÉDES ANYANYELVÜNK” nyelvhasználati verseny országos, Kárpát-medencei döntőjén Különdíjban és könyvjutalomban részesültem.

  Mindig,amikor erre a három napra gondolok, elfog a vágy, hogy egy kicsit visszamenjek. A hangulat, a társaim, az izgalom, a sok tapasztalat és tanács, mind nagyon széppé és egy óriási élménnyé tette nekem ezt a komoly és neves versenyt. Megtiszteltetés volt, hogy részt vehettem, hiszen a szakma legnagyobbjaival találkozhattam, új embereket ismerhettem meg, sok új dolgot tanulhattam, amelyek a jövőm és az álmaim, céljaim megvalósításához kulcsfontosságúak lehetnek. A programok, az ellátás, a szállás mind nagyon jó volt, kedves emberek vettek körül bennünket. És nem utolsó sorban szeretném ezúttal is megköszönni a felkészítő tanárnőmnek, Fodor Éva Tanárnőnek, hogy áldozatos munkájával segített engem, nem kevés időt és energiát rám áldozott, valamint a szüleim anyagi és lelki támogatásáért is nagyon hálás vagyok, hiszen nélkülük sem sikerülhetett volna élni ezzel a remek lehetőséggel.      És köszönöm a sok biztatást és dicséretet is mindenkinek, nagyon sokat jelent minden elismerő szó. Habár örülök a jó eredménynek, amit elértem, szeretnék még tovább gyakorolni, küzdeni, hogy jövőre, újra, végzősként, egy Kazinczy éremmel térhessek haza és gazdagíthassam az Orosházi Táncsics Mihály Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium hírnevét.