Csokonai Vitéz Mihály még debreceni diák korában írta A méla Tempefői, vagy az is bolond, aki poetává lesz Magyarországon című, befejezetlenül maradt színdarabját. A főhős, a költő Tempefői amiatt kerül bajba, hogy nem tudja kifizetni Fegyverneki gróf vitéz őséről írott művének nyomdaszámláját.Miközben megpróbál segítséget és pénzt szerezni, kiderül a darab szereplőinek irodalomhoz és kultúrához való viszonya, illetve az, hogy melyikük számára mi számít kultúrának. A költő és szerelme, Rozália grófkisasszony a komoly irodalom hívei, ők képviselik az elitkultúra szintjét, de a többieket nem tudják meggyőzni annak fontosságáról és szépségéről. A másik grófkisasszony, Éva olyan könyveket szeret olvasni, amelyekben a divatról (különösen a külföldi, francia divatról) és  a divatos viselkedésről van szó, mai szóval azt mondhatnánk, csak az érdekli, éppen mi a "trendi", és ebben osztozik vele Serteperti is, a ház nemesi vendégeinek egyike. A másik két vendég fiatalurat, mint beszélő nevük is mutatja, még ennyire sem érdekli semmiféle könyv: Koppóházy csak vadászni szeret, Tökkolopi csak kártyázni. Megjelenik a darabban a szóbeliség is, Éva és Rozália élőszóban elmondott népmesét hallgatnak. Az elitista Rozália is szépnek tartja a meséket, de haszontalanoknak, vagyis nem férnek össze azzal az eszményével, ami  a felvilágosodás korának általános vélekedése is: nem elég, ha az irodalom gyönyörködtet, használnia is kell. Csikorgó, a házba betérő vándor fűzfapoéta a szórakoztató, rögtönzött alkalmi költészet művelője, kedves olvasmányai pedig a különféle ponyvahistóriák.

A különféle szereplők álláspontja a darab során nem közeledik egymáshoz, ami Tempefői szempontjából nagy baj. A darab befejezésének fennmaradt vázlata szerint az lett volna a megoldás, hogy kiderül: Tempefői is gróf, a pénzügyi zavar csak ideiglenes. De nekünk talán érdekesebb a darab befejezetlenül, különösen, ha az egymással vetélkedő kultúrafogalmak szempontjából olvassuk - mint tettük azt az előadáson.