A 21. század információs társadalmában, globalizálódó világunkban talán minden eddiginél nagyobb szerepe van a magyar nyelv és irodalom tantárgynak. Biztos és állandó értékeket közvetít, kapcsolatot képes teremteni és tartani múlt, jelen és jövő között, ezzel biztosítani tudja a kultúra folytonosságát és folyamatos megújulását. Nélkülözhetetlen az értékátadásban, az érzelmi élet gazdagításában, az egyén kulturális önazonosságának kialakításában és megerősítésében, elősegíti az emberi és társadalmi problémák megértését, más kultúrák megismerését, az előítéletek visszaszorítását. Emellett olyan nyelvi ismeretek hordozója, melyek szükségesek a hatékony társadalmi kommunikációhoz, az önkifejezéshez, más műveltségi területek megismeréséhez, a tudás gyarapításához, a tanuláshoz.

Ugyanakkor talán minden eddiginél nagyobb kihívásokkal kell szembenézni a tantárgy tanítása során. Nem hagyható figyelmen kívül az elektronikus információhordozók, a mozgóképkultúra térhódítása az ifjúság körében, az olvasás népszerűségének csökkenése, az olvasási szokások átalakulása, az irodalomtanulás iránti csökkenő motiváltság. Ebben a közegben csak hiteles kérdések és válaszok megfogalmazásával tudjuk megragadni a diákok figyelmét, hogy az iskolai olvasmányok elutasításától eljuttassuk őket az élményt nyújtó, értelmező olvasásig. Ezeket a feladatokat kell megoldani úgy, hogy közben a gimnáziumi nevelő-oktató munka célja az általános műveltség biztosítása mellett a felsőfokú tanulmányokra történő előkészítés is. 

Az anyanyelvi és irodalmi nevelés egymástól elválaszthatatlan, tartalmában és céljaiban szorosan kapcsolódik a Művészetek, az Ember és társadalom, az Élő idegen nyelv és az Informatika műveltségi területekhez, de befolyásolja a többi műveltségi terület tanítását, elsajátítását is.